Az, hogy egy lég-vagy vízhűtött hűtőrendszer mellett döntünk, az adatközpont energia- és vízszámlájának nagy részét meghatározza, miután egy szervezet eldönti, hogy szüksége van-e mechanikus hűtésre. Minden szerver, GPU és switch elektromos energiát alakít át hővé, és ezt a hőt el kell távolítani az épületből anélkül, hogy a számítógépes eszközök túl melegednének. A hűtőrendszer hűtött vízzel táplálja a hűtött levegőt, és kialakítása nagymértékben meghatározza, hogy mennyi elektromos energiát és vizet kell a létesítménynek elhasználni a hűtések biztosításához. A létesítmény méreteit kiszámító mérnökök számára a gyakorlati kérdés ritkán az, hogy egy adott helyszín hűtésére van-e szükség; a lényeg az, hogy melyik hőelvezetési módszer felel meg a terhelésnek, az éghajlatnak és a vízellátásnak. Ez a cikk továbbra is a lég-vagy vízhűtött rendszer mellett dönt, és a chip-szintű folyamatot hagyja ki., adatközpont folyadékhűtés, A hűtőközeg-elosztó egység, valamint a hűtőcikluson belüli folyamatokról pedig saját megbeszéléseik során tárgyaltak.
Hol helyezkedik el egy hűtő az adatközpont hűtési láncában?
A adatközponti hűtőegység a hűtőlánc hőtől való elvonási végpontján helyezkedik el, hűtött vizet termelve és a létesítmény hőjét külsőre juttatva, amikor a tervezés mechanikus hűtést ír elő. A létesítmény belsejében a számítógép-terem légfúvók, soros egységek vagy egy közvetlen chipekhez csatlakoztatott hűtőlemez-lánc képesek a hőt a berendezésekből elszívni és átadni egy létesítmény hűtött-víz rendszerébe. Az hűtőegység feladata ott kezdődik, ahol a víz visszatér a melegnek; ahol egy helyen egy vízszintesen elhelyezett gazdaságosító berendezést vagy száraz hűtőt használhatnak, az hűtőegység csak akkor működik, amikor a környezeti hőmérséklet túl meleg ahhoz, hogy passzívan elszívja a hőt.
A hűtő egyetlen láncrepként szolgál, nem pedig az egész rendszer részeként; nem közvetlenül táplálja a feldolgozókat, mivel ehhez egy külön másodlagos hűtőlánc vagy technológiai rendszer szükséges. Hogyan továbbítja a hőt a tárolóházból a szabadba, az különbséget jelent a két fő hűtőcsalád között, és ez a lépés jelentős részét képezi a downstream költségeknek és hatékonyságnak.
Léghűtéses vs. vízhűtéses: az igazi különbség a hőelvezetésben rejlik
Levegőhűtött és vízhűtött címke, ahol a hűtőrendszer a hőt elszívja, nem pedig a szerverek hűtését, így a választás attól függ, hogy rendelkezésre áll-e víz és mekkora legyen a környezeti hőmérséklet. Egy létesítmény hűtött vizet tud áramoltatni az egész épületben, és még mindig “levegőhűtött” lehet, mivel ez a kifejezés a hőelvezetés szakaszát jelöli, nem pedig a racket.
Az léghűtött hűtőrendszer a hőt közvetlenül a külső levegőbe juttatja a kondenzátor tekercsek és a ventilátorok révén, így nincs szüksége hűtőtoronyra, és a normál működés során kevés vagy egyáltalán nem használ vízforrást. A vízhűtött hűtőrendszer a hőt egy kondenzátor-vízcsatornába és egy hűtőtoronyba juttatja, ahol az elpárologtatás végezze el a végleges elválasztást. A vízhűtés előnyei fizikailag jelentkeznek, nem pedig marketing szempontból. A hűtőtorony a külső nedves-bulbus hőmérséklethez igazodik, amely az alacsonyabb, mint a szárított-bulbus hőmérséklet, amit a léghűtött kondenzátornak meg kell leküzdenie, így a hűtőfolyadék hűvösebb kondenzálódik, és a kompresszor kevesebb energiát fogyaszt. Ez a hátrány a folyamatos vízhasználatot, a kezelést és a nagyobb üzemberendezési infrastruktúrát vonja maga után.

| Dimenzió | Léghűtéses hűtőberendezés | Vízhűtéses hűtőberendezés |
|---|---|---|
| Végső hőelvezetés | Kültéri levegő kondenzátor tekercseken keresztül | Hűtőtorony párologtatás útján |
| Hatékonysági mozgatórugó | Száraz izzó hőmérséklete korlátozza | Az alacsonyabb nedves hőmérséklet előnyei |
| Vízfogyasztás | Minimális normál üzemben | Folyamatos; kezelést és lefúvatást igényel |
| Környezeti érzékenység | A kapacitás csökken a kültéri levegő felmelegedésével | Stabilabb magas környezeti hőmérsékleten |
| Üzemi infrastruktúra | Önálló, egyszerűbb telepítés | Torony, kondenzátorhurok, szivattyúk, vízrendszerek |
| Tipikus illeszkedés | Kisebb, szélső vagy vízhiányos helyszínek | Nagy központi erőművek, ahol víz áll rendelkezésre |
Ebben a táblázatban a legdrágább mérethiba az, amikor egy léghűtött berendezést a nyári csúcs helyett a középhőmérsékletre alapozzák meg. Az éghajlati viszonyok miatt a meleg, száraz éghajlatú területeken az első, amely elveszíti kapacitását egy léghűtött hűtőcella kondenzációs része, amikor a középhőmérséklet csúcsra emelkedik. Ezért egy enyhe tervezési napra méretezett berendezés pontosan azokban az időszakokban marad alul, amikor ez a legfontosabb. Az ezt megelőző ellenőrző lépés az, hogy a tervezett hőmérsékletet a legrosszabb helyzetű helyi körülményekkel, nem pedig az éves átlagokkal hasonlítjuk össze.
Szabványok és besorolási pontok, amelyeket ellenőrizni kell a hűtők összehasonlítása előtt
A hűtőberendezések összehasonlítása csak a megnevezett minősítési szabványokhoz képest értelmes, mivel két gyártó adatai nem összehasonlíthatók, kivéve, ha ugyanúgy mérték őket. Mielőtt összehasonlítanánk az egyik berendezést a másikkal, ellenőrizzük, hogy az egyes adatok honnan származnak.
- AHRI 550/590 (I-P) vagy 551/591 (SI) szabvány szerinti gyáronként gyártott vízhűtő csomagokat a gőzkompressziós ciklusban, mind légkondicionált, mind vízhűtött egységek esetén. Ezek meghatározzák a teljes terheléses hatékonyságot kW/tonnában (ahol kW/ton ≈ 3,516 ÷ COP), valamint a részterheléses IPLV és NPLV értékeket. Hozzátesszük a standardban foglalt figyelmeztetést: az IPLV egyetlen hűtő egy átlagos teljesítményét jelenti, így az épületspecifikus elemzés pontosabban előrejelzi az igazi energiafelhasználást.
- Az ASHRAE Standard 90.4 az energia-szabvány az adatközpontok számára, amely a 20 W/ft² kondicionált padlóterület és 10 kW IT-teljesítmény mellett alkalmazható. A szabvány a létesítményt a Mechanikai terhelés komponens szerint értékeli, azaz a hűtés, ventilátor, szivattyú és hőelvezetés energia arányát az IT-berendezések energiafogyasztásával vetik össze. Az ASHRAE szerint a MLC nem közvetlenül hasonlítható a PUE-hez, ezért a két tényezőt külön vizsgálatként kell kezelni.
- Az ASHRAE TC 9.9 termikus irányelvei meghatározzák az engedélyezett ellátási hőmérsékleteket és páratartalmi küszöböket, amelyek meghatározzák, hogy mekkora hőmérsékleten tudja működni a hűtött víz, és ez határozza meg azt is, hogy a létesítmény mennyi szabadhűtési órát igényelhet.
- A Green Grid PUE és WUE mutatói a lenti energia-vs-víz-kiegyenlítési kérdést határozzák meg. A The Green Grid által bevezetett és később az ISO/IEC 30134-9 szabványban szabványosított WUE (víz/IT-energia mutató), literenként kifejezve kWh-ban kerül jelentésre.
Egy rövid előkiválasztási ellenőrzőlista megakadályozza, hogy ezek elvonttá váljanak: tervezési napi száraz és nedves hőmérséklet, cél hűtöttvíz-előremenő és -visszatérő hőmérsékletek, teljes terhelésű kW/tonna és IPLV/NPLV a tényleges helyszíni körülmények között, redundanciaszint és a kapott egységszám, valamint a vízköltségvetés, beleértve az utántöltést, iszaptalanítást és kezelést.
Azok a változók, amelyek meghatározzák, hogy melyik hűtőtípus illik az Ön telephelyéhez
A hűtőrendszer kiválasztása számos, egymással kölcsönhatásban lévő helyszíni változóra támaszkodik, nem pedig egyetlen legjobb technológiára. A hűtési igények határozzák meg a kiindulási pontot: a légfagyasztós egységek általában kisebb és közepes kapacitásúak, míg a legnagyobb központi berendezések gyakrabban vízhűtöttek, bár a közzétett tartományok gyártónként eltérnek, és a váltás akkor következik be, amikor már alkalmazzák a redundanciát. A klíma ekkor megfordítja a számításokat, mivel a légfagyasztós kapacitás csökken, ahogy a száraz hőmérséklet csúcsai jelentkeznek, így egy hosszú, forró nyár a számításokat a vízhűtött vagy hibrid hűtés felé hajtja.
A vízállóság gyakran az elsődleges akadály. Ha a víz szűkös, költséges vagy szabályozott, egy léghűtött vagy zárt-láncú rendszer elkerüli a folyamatos toronyfúvást és a vele járó engedélyezési eljárásokat. A berendezés helye és szerkezete ugyanolyan módon működik, mivel a tornyoknak, a kondenzációs csővezetékeknek és a szivattyúknak térnek és szerkezeti támogatásra van szükségük, ezért a korlátozott tetőterület vagy a felújítás gyakran előnyben részesíti a magában foglalható léghűtött berendezést.

A redundancia önmagában is megfordíthatja a beépített költségek összehasonlítását. Egy N+1 vagy 2N célkitűzés elegendő mértékben növeli a egységmennyiséget és a teret, hogy az olcsóbb egyetlen berendezés összbeépített költsége meghaladja a költségeket. A visszatérő specifikációs hibák közvetlenül abból erednek, hogy kihagyjuk az egyik ilyen változót: a méretezést csak az informatikai igényekhez igazodva, a maximális nyomás helyett a hetente elért átlagértékeket vesszük figyelembe, elhanyagoljuk a nedves hőmérsékletet, elfelejtjük a redundanciának köszönhető teret, és soha nem ellenőrizzük a visszavezető víz hőmérsékletét, amit a hűtőrendszer valójában biztosít.
Szabad hűtés és részleges terheléses viselkedés, ahol az energia ténylegesen elfogy
A hűtőrendszer tényleges energiafelhasználását a részhaszonnal működés és a szabadhűtési órák határozzák meg, amelyek a klímakörnyezet és a hűtöttvíz beállítási értékétől sokkal inkább függenek, mint a névleges teljesítmény mellett mért hatékonyságot. A számítási központok terhelése nagyjából egész évben részhaszonnal működik, ezért a 40 vagy 60 százalékos kapacitás mellett mutatkozó viselkedés fontosabb, mint a 100 százalékos érték, és az IPLV célja, hogy ezt a tartományt lefedje.
A szabad hűtés esetén a termelés költségei vagy nyereségei egyenlőek, bár annak mennyisége attól függ, hogy milyen éghajlaton működik a létesítmény, milyen hőfokra állítják a hűtött vizet, mennyi energiát fogyaszt a szivattyú és a ventilátor, és milyen vezérlési eljárást alkalmaznak. Amikor a külső hőmérséklet elég alacsony, egy hűtőberendezés csökkentheti vagy leállíthatja a mechanikus kompressziót, és lehetővé teszi, hogy a környezeti hőmérséklet lehűtsen a vizet. Az éghajlat mérsékelt régióiban ez jelentősen csökkenti a kompresszor energiafogyasztását az év nagy részében. A hűtött víz hőfokának emelése pedig kiterjeszti ezt a lehetőséget, és a jól elkülönített meleg és hideg részleg lehetővé teszi, hogy a létesítmény melegebb legyen anélkül, hogy ez veszélyeztetné a számítógépes berendezéseket.
A kompenzáció két mutatóban rejlik. A PUE az épület teljes energiafogyasztását az informatikai berendezések energiafogyasztásával osztva adja eredményül, a WUE pedig az éves helyszíni vízfelhasználást az informatikai berendezések energiafogyasztásával osztva adja eredményül, literenként kifejezve kWh-ban. Egy építmény egy adott mutatóban lehet jó, a másikban pedig rossz, így egy kiváló PUE-értékkel rendelkező vízhűtött erőmű egy olyan régióban is képes elégedettséget okozni, ahol a vízhez való hozzáférés problémát jelent. Az elsőként erősíteni érdemes változó az, hogy az épületet pontosan milyen mutató alapján értékelik.
Hogyan osztják fel a munkát a hűtők és a chip szintű hűtés a sűrűbb rackek miatt?
Ahogy a rack-rendszerek kapacitása meghaladja azt a mennyiséget, amit a helyi levegő képes szállítani, a hűtőberendezés egyre inkább egy chip-szintű folyadékcsővel működik, ahelyett, hogy közvetlenül a levegőt hűtené le, de szerepe mint a hőt elvezető rendszer továbbra is változatlan marad. Egy közvetlen chip-szintű rendszerben:, hidegtálak hőt fogunk el a processzornál, hűtőfolyadék-elosztó egység a technológiai hűtőláncot irányítja, és egy hűtőventilátor vagy szárító hűtő elvezeti azt a hőt a szabadba. A hűtőventilátor a lánc végén helyezkedik el, és a létesítményi rendszerből származó hőt elvezeti, nem pedig a chipektől.

Egy határértéket széles körben félreértés érinti: a közvetlen chipelemelés nem feltétlenül jelent hidegebb hűtött vizet. A hűtőlemez kialakításától, a CDU megközelítés hőmérsékletétől, a hűtőfolyadék típusától és a chipelemelés bevezetésének határaitól függően egyes architektúrák észrevehetően melegebb hűtött víz vagy másodlagos keringető rendszer hőmérsékleteket tolerálnak, amelyek növelik a szabad hűtést és javítják a hatékonyságot. Ezek a melegebb beállítási határok architektúrák specifikus eredményei, nem pedig általános tervezési értékek, ezért a tényleges keringetőrendszer esetén kell ezeket megerősíteni, nem pedig feltételezni őket. Az egyetlen változatlan dolog az, hogy a hűtőrendszernek meg kell felelnie a kiszolgált hűtőrendszernek, mivel a sűrűbb rackek és a specifikus hűtőfolyadék-hőmérsétlenség megváltoztatja azt a visszavezető víz állapotát, amelyet az erőműnek kezelnie kell.
A hűtőberendezésről szóló döntés visszaállítása a kiszolgált terhelésre
Három összekapcsolt változó határozza meg a hűtőrendszer kiválasztását: hol kerül elhelyezésre a hőt, milyen az éghajlati és vízkészség, és hogyan alakítják a terhelést redundanciára. A léghűtött vagy vízhűtött megoldás egy adott helyszínre vonatkozóan megfelelő döntés, amelyet az AHRI által jóváhagyott teljes és részleges terhelési értékek és az ASHRAE 90.4 szabvány szerint végzett teljes mechanikai terhelés értékelése is alátámaszt. Nem pedig minőségi rangsorolás.
Egyetlen változó általában jobban meghatározza a teljesítményt, mint maga a hűtőmodell: a visszavezető víz hőmérséklete. Ez határozza meg a hűtőegység elpárologtatójának működési körülményeit, a rendelkezésre álló szabadhűtési időt, a CDU-megközelítés hőmérsékletét és a lapkákba befutó cseppfolyamat tényleges hőmérsékletét. Az optimista hűtőközeg-hőmérséklet köré építsük fel a chip-szintű hurokat, és egy megfelelően beállított berendezés még így is nehézségekbe ütközhet.
Trumonytechs ezen lánc chip-hűtőoldalán a hűtőlevegő-átadó lemezek és a hőtérfogatát csökkentő anyagok biztosítják a hőt az összekapcsolt hűtőberendezésen, amelyet a hűtőrendszer végül visszateszi. Ha egy hűtőarchitektúrát egy hőelvezető berendezéssel kombinál, pontosan kell meghatározni a száraz és nedves hőmérsékletet, a hűtött víz ellátási és visszatekerési hőmérsékleteket, valamint a redundancia szintjét, mielőtt összehasonlítanád a berendezéseket. A chipoldalon a hűtőlemez hőtömegének, a hűtőfolyadék típusának, a célzott CDU be- és kimeneti hőmérsékletnek, valamint a TIM vastagságnak és a hőtápláltságának a meghatározása határozza meg a hűtőrendszernek elérendő visszatekerő víz állapotát.
GYIK
Léghűtésesek vagy vízhűtésesek az adatközpontok hűtői?
Mindkettő létezik, és a címke leírja, hogyan adja le a hűtő a hőt a környezetbe, nem pedig azt, hogyan hűtik a szervereket. A léghűtéses hűtők a kültéri levegőnek adják le a hőt; a vízhűtéses hűtők pedig egy hűtőtoronynak. Sok léghűtéses adatközpont még mindig keringteti a hűtött vizet a beltérben.
Mi a különbség a szárazhűtő és a léghűtéses hűtő között?
Egy szárazhűtő saját hűtési ciklus nélkül a külső levegőbe vezeti le a hőt a folyadékkörből, így a folyadékot csak a környezeti hőmérsékletre tudja lehűteni. Egy léghűtéses hűtő gőzkompressziós ciklust tartalmaz, és a környezeti hőmérséklet alatti hőmérsékletre képes hűtött vizet előállítani, amire egy szárazhűtő nem képes. Sok nagy sűrűségű konstrukció szárazhűtőket használ a szabad hűtéshez, és egy hűtőt azokra az órákra, amikor a környezeti hőmérséklet túl meleg.
A léghűtéses hűtők vizet használnak?
A léghűtéses hűtők normál üzemben kevés vagy egyáltalán nem használnak vizet, ami a fő előnyük a vízhiányos régiókban. Egyes konstrukciók adiabatikus vagy porlasztásos előhűtést is tartalmaznak, amely csak a csúcsidőszakokban használ kis mennyiségű vizet a kapacitás védelme érdekében.
Használható meleg víz a közvetlenül a chipre történő hűtéshez?
Sok esetben igen, mivel a chipek hővisszanyerése képes tolerálni magasabb hűtőközeg-hőmérsékleteket, mint a szobai léghűtés esetén. Az elérhető hőmérséklet a hűtőlemez kialakításától, a CDU-megközelítés hőmérsékletétől, a hűtőközeg típusától és a chipe bemeneti határértékétől függ, ezért inkább az architektúrán alapulva kell ezt meghatározni, mintsem egyetlen értékre számítani.
Egy vízhűtéses hűtőnek mindig jobb a PUE-értéke?
Nem mindig, mert a PUE az éghajlattól, az alapértékektől, a szabad hűtés óráitól és a hűtőberendezés típusától is függ. Egy vízhűtéses rendszer gyakran hatékonyabb az energiafelhasználásban, de magas WUE-értéket is képes fenntartani, és hűvös éghajlaton egy léghűtéses rendszer sok szabad hűtési órával nagyrészt áthidalhatja a különbséget.
Szükség van még hűtőkre közvetlenül a chipre folyadékhűtéssel?
A hűtő vagy egy ezzel egyenértékű hőelvezető eszköz továbbra is szükséges, mivel a közvetlen chiphűtés a hőt közelebb hozza a processzorhoz, de nem távolítja el azt a házból. Az, hogy ez a készülék hűtő vagy szárító, az a célzott ellátási hőmérséklettől és a külső körülményektől függ; a hideglemez-lánc és a hűtőfolyadék-elosztó egység visszaadja a hőt a hűtőbe, és azt a hőt külsőleg elszívja.
További olvasmányok
- AHRI Standard 550/590 – A vízhűtő és a hőszivattyús vízmelegítő rendszerek teljesítményértékelése — AHRI (T1, szabványügyi testület). A kW/tonna, IPLV és NPLV besorolási alapokat határozza meg, amelyeket ez a cikk az ugyanazon méréstechnikai paraméterek alapján hasonlítja össze a léghűtött és a vízhűtött hűtőrendszerek között.
- Adatközpontok és vízfelhasználás — Környezetvédelmi és Energia Tanulmányi Intézet (T2, kutatási és oktatási intézet). Támogatja az energia-és vízfelhasználás közötti egyensúly kérdésének uniós és nemzeti szintű szempontjait azáltal, hogy közvetlen és közvetett vízfelhasználási adatokat szolgáltat az amerikai adatközpontokról.
Kapcsolódó cikkek
- Hogyan működik a hőcsöves hűtés, és mikor érdemes használni? — Magyarázza, hogy a hőtároló csövek hogyan mozgatják a hőt az elektronikai eszközök belsejében, és hogy hol illeszkednek a folyadékhűtéshez a hőtechnikai tervezés során.
- Mi az a csöves hidegtányér? — A tubusos hűtőlemez konstrukciót bontja le, amely elnyeli a processzor hőjét a lánc chipoldalán, amelyet a hűtő elszív.

